Költözás,új ház és egy kis meglepetés.
- Gyere, Amanda, mennünk kell! kiáltot fel anya a földszintről.
- Megyek már! elindultam lefelé, de előtte még egyszer, utoljára körülnéztem a szobámban.
A falak csupaszok voltak, a szekrények üresek.Nem utalt rá semmi , hogy ebben a szobában egy
lány töltötte életének tizenhét évét. Ebben a házban nőttem fel, és most itt kell hagynom,
mert apa új munkát kapott Forks-ba, de mi La Push-ba fogunk élni.
- Ne sírj, kislányom, hidd el, hogy jobb lesz nekünk ott. próbált vigasztalni apa.
- De itt vannak a barátaim! szipogtam.
- Barátokat ott is találhatsz.
- Az nem olyan könnyű, apu!
- Jaj, drádág! Boldogulni fogsz, én tudom! szólalt meg anyu.
Az út hátralévő részében csak bámultam ki az ablakon.
Háróm óra kocsikázás után egy táblát pillantottam meg az út szélén, rajta Forks felirattal.
Mjad később egy másikat Üdvözlünk La Push-ban.
Az új házunk nagyobb volt, de sokkal otthonos.Kipakoltam a cuccaimat a sok bozból,
Majd hogy egy kicsit lakhatóbbá tegyem, felraktam a kedvenc posztereimet a falra.
- Így ni, sokkal jobb. mondtam, miközben megigazítottam az utolsó képet.
Egész jó lett.Még pár hét és remélem, hozzá fogok szokni az új környezethez.
Bár az igazat meg valva nagyon nem vágytam ide, kezdhetem előröl mindent.
- Amanda srágám, segitenél nekem kipakolni a konyhába?
- Persze anyu! Kimentem a szobából és ahogy a folyosón haladtam, a plafonon megpillantottam egy padlásfeljárót.Majd egyszer, ha kipakoltunk mindent, és végre lesz egy szusszanásnyi időm,
megnézem mit rejt az ajtó.
- Itt vagyok anyu mit segítsek? kérdeztem
- Csomagold ki a poharakat és rakd be őket a szekrénybe! válaszolt.
Nekiálltam ki csomagol és elpakolni.Fél óra múlva már nagyjából minden a helyén volt,
anyu egyszer csak megszólalt.
- Amanda! Apád és Én úgy gondoltuk, hogy már elég éret vagy, és mivel a város
Másik végén van az iskolád...
- Mondd már anyu, ne kínozz!
- Szóval úgy gondoltuk, hogy veszünk neked egy autót.
- Ez komoly, tényleg?
- Igen, kint áll a kicsi felhajtón.
- Ezt nem hiszem el. Rohantam ki a ház elé, és megpillantottam az én gyönyörű
Arany színű autómat agy Volvo S40.
- Remélem tetszik!
- Hogy tetszik-e? Hisz ez csodálatos! Nagyon-nagyon köszönöm.
- Szívesen!
- Használd egészégel.
Este azzal a tudattal aludtam el, hogy van egy saját kocsim, de a holnapi nap közeledte beárnyékolta a jó kedvemet.
Vajon mijen lesz Amanda első napja?A következő részben kiderül.
- Megyek már! elindultam lefelé, de előtte még egyszer, utoljára körülnéztem a szobámban.
A falak csupaszok voltak, a szekrények üresek.Nem utalt rá semmi , hogy ebben a szobában egy
lány töltötte életének tizenhét évét. Ebben a házban nőttem fel, és most itt kell hagynom,
mert apa új munkát kapott Forks-ba, de mi La Push-ba fogunk élni.
- Ne sírj, kislányom, hidd el, hogy jobb lesz nekünk ott. próbált vigasztalni apa.
- De itt vannak a barátaim! szipogtam.
- Barátokat ott is találhatsz.
- Az nem olyan könnyű, apu!
- Jaj, drádág! Boldogulni fogsz, én tudom! szólalt meg anyu.
Az út hátralévő részében csak bámultam ki az ablakon.
Háróm óra kocsikázás után egy táblát pillantottam meg az út szélén, rajta Forks felirattal.
Mjad később egy másikat Üdvözlünk La Push-ban.
Az új házunk nagyobb volt, de sokkal otthonos.Kipakoltam a cuccaimat a sok bozból,
Majd hogy egy kicsit lakhatóbbá tegyem, felraktam a kedvenc posztereimet a falra.
- Így ni, sokkal jobb. mondtam, miközben megigazítottam az utolsó képet.
Egész jó lett.Még pár hét és remélem, hozzá fogok szokni az új környezethez.
Bár az igazat meg valva nagyon nem vágytam ide, kezdhetem előröl mindent.
- Amanda srágám, segitenél nekem kipakolni a konyhába?
- Persze anyu! Kimentem a szobából és ahogy a folyosón haladtam, a plafonon megpillantottam egy padlásfeljárót.Majd egyszer, ha kipakoltunk mindent, és végre lesz egy szusszanásnyi időm,
megnézem mit rejt az ajtó.
- Itt vagyok anyu mit segítsek? kérdeztem
- Csomagold ki a poharakat és rakd be őket a szekrénybe! válaszolt.
Nekiálltam ki csomagol és elpakolni.Fél óra múlva már nagyjából minden a helyén volt,
anyu egyszer csak megszólalt.
- Amanda! Apád és Én úgy gondoltuk, hogy már elég éret vagy, és mivel a város
Másik végén van az iskolád...
- Mondd már anyu, ne kínozz!
- Szóval úgy gondoltuk, hogy veszünk neked egy autót.
- Ez komoly, tényleg?
- Igen, kint áll a kicsi felhajtón.
- Ezt nem hiszem el. Rohantam ki a ház elé, és megpillantottam az én gyönyörű
Arany színű autómat agy Volvo S40.
- Remélem tetszik!
- Hogy tetszik-e? Hisz ez csodálatos! Nagyon-nagyon köszönöm.
- Szívesen!
- Használd egészégel.
Este azzal a tudattal aludtam el, hogy van egy saját kocsim, de a holnapi nap közeledte beárnyékolta a jó kedvemet.
Vajon mijen lesz Amanda első napja?A következő részben kiderül.
