2. fejezet

Első nap a suliban

Másnap korán keltem, hiszen iskolába kellett mennem,
Ráadásul semmi kedvem nem volt az egészhez.
Nehéz lesz beilleszkednem, én leszek a nagyvárosi új lány. De azért felöltöztem és lementem reggelizni.Az asztalon találtam egy kis cetlit, rajta egy rövidke kis üzenettel anyától és apától, amelynek sok sikert kívántak az első naphoz.Összeszedtem a könyveimet, beszálltam az új autómba, és elhajtottam a suli irányába.Negyed órája úton voltam, mikor megláttam a Forks Gimnáziumot.
Beálltam a parkolóba, majd elindultam e bejárat felé, benyitottam mire hirtelen azt vettem észre, hogy a földön fekszem a könyveim meg szanaszét körülöttem.Megbotlotam a magas küszöbben. „Szép kis bemutatkozás mondhatom”-gondoltam magamban.
Mikor felkeltem elkezdtem összeszedni a cuccaimat, amikor szinte a semmiből két kéz jent meg, hogy segítsen nekem.

- Szia! köszönt a kér kéz gazdája. Rövid sötét barna haja volt, és gyönyörű világos kék szemei amelyeknek a sarkában huncut mosoly húzódik.
- Szia! viszonoztam a gesztust.
- Új vagy itt? kérdezte.
- Honnan jöttél rá? feleltem a kérdésre egy kérdéssel.
- Ez majdnem minden új diákkal előfordul, mert a megszokottnál magasabb a küszöb, és azt sokan nem veszik észre.
- Huh! Akkor nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
- Nikolas vagyok. mutatkozót be.
- Én Amanda, de inkább szólíts Amy-nek!
- Rendben , Amy! Hányadikba jársz?
- Másodikba.
- Szuper, én is.Biosz óra lesz az első.Gyere velem, én leszek az idegenvezetőd.
- Köszönöm!

Az első három óra gyorsan elment.Ebéd szünetben Nikolas-al ültem és a barátaival akikkel már az óvoda óta ismerték egymást: Nikol,Rose,Lea és Emmával.Első nap lévén ma csak őt óránk volt így ebéd után elmehetünk kémia órára, ahol a tanár felvázolta nekünk az idei év anyagát. Az utolsó óra matematika volt, átismételtük a tavaly tanultakat, nem volt nehéz megoldani a feladatokat, mert mindig is jól ment nekem a matek.Miután végeztünk mehetünk is haza.

1.fejezet

Költözás,új ház és egy kis meglepetés.

- Gyere, Amanda, mennünk kell! kiáltot fel anya a földszintről.
- Megyek már! elindultam lefelé, de előtte még egyszer, utoljára körülnéztem a szobámban.
A falak csupaszok voltak, a szekrények üresek.Nem utalt rá semmi , hogy ebben a szobában egy
lány töltötte életének tizenhét évét. Ebben a házban nőttem fel, és most itt kell hagynom,
mert apa új munkát kapott Forks-ba, de mi La Push-ba fogunk élni.
- Ne sírj, kislányom, hidd el, hogy jobb lesz nekünk ott. próbált vigasztalni apa.
- De itt vannak a barátaim! szipogtam.
- Barátokat ott is találhatsz.
- Az nem olyan könnyű, apu!
- Jaj, drádág! Boldogulni fogsz, én tudom! szólalt meg anyu.
Az út hátralévő részében csak bámultam ki az ablakon.
Háróm óra kocsikázás után egy táblát pillantottam meg az út szélén, rajta Forks felirattal.
Mjad később egy másikat Üdvözlünk La Push-ban.


Az új házunk nagyobb volt, de sokkal otthonos.Kipakoltam a cuccaimat a sok bozból,
Majd hogy egy kicsit lakhatóbbá tegyem, felraktam a kedvenc posztereimet a falra.
- Így ni, sokkal jobb. mondtam, miközben megigazítottam az utolsó képet.
Egész jó lett.Még pár hét és remélem, hozzá fogok szokni az új környezethez.
Bár az igazat meg valva nagyon nem vágytam ide, kezdhetem előröl mindent.


- Amanda srágám, segitenél nekem kipakolni a konyhába?
- Persze anyu! Kimentem a szobából és ahogy a folyosón haladtam, a plafonon megpillantottam egy padlásfeljárót.Majd egyszer, ha kipakoltunk mindent, és végre lesz egy szusszanásnyi időm,
megnézem mit rejt az ajtó.
- Itt vagyok anyu mit segítsek? kérdeztem
- Csomagold ki a poharakat és rakd be őket a szekrénybe! válaszolt.
Nekiálltam ki csomagol és elpakolni.Fél óra múlva már nagyjából minden a helyén volt,
anyu egyszer csak megszólalt.
- Amanda! Apád és Én úgy gondoltuk, hogy már elég éret vagy, és mivel a város
Másik végén van az iskolád...
- Mondd már anyu, ne kínozz!
- Szóval úgy gondoltuk, hogy veszünk neked egy autót.
- Ez komoly, tényleg?
- Igen, kint áll a kicsi felhajtón.
- Ezt nem hiszem el. Rohantam ki a ház elé, és megpillantottam az én gyönyörű
Arany színű autómat agy Volvo S40.
- Remélem tetszik!
- Hogy tetszik-e? Hisz ez csodálatos! Nagyon-nagyon köszönöm.
- Szívesen!
- Használd egészégel.

Este azzal a tudattal aludtam el, hogy van egy saját kocsim, de a holnapi nap közeledte beárnyékolta a jó kedvemet.

Vajon mijen lesz Amanda első napja?A következő részben kiderül.

Bevezető

Időszámításunk előtt, 643-ban élt egy csodálatos királynő a neve Padme Amidala volt. Egy csodálatos királyságé a Völgy zugolyé
.Ez volt a sárkányok, trullok ,tündérek s egyéb lények világa.
A király nőnek és 4 hűséges szolgájának volt 5 Sárkánya minden kihez tartözöt egy medál.
És amilyen a medál színe volt olyan sárkány választotta gazdájának az embereket.
Padme egy igazságos királynő volt, de mint minden hol itt is fel ütötte fejét a gonosz.
Padme királynő Nagy bátya akarta magának a trónt és minden hatalmat a sárkányok és a többi lény fellet.
Mivel a királynő nem adta szépszoval se a trónt se a hatalmát ezért csatára került sor.
Sajnos a gonosz oldal most is errősebnek bizonyult.Sajnos Padme királynő is elesett , de mielőtt meg halt meg hagyta .
Hogy a medálját adják oda örökösének és ez így mennyen az idők végezetéig.
A másik 4 hű szolgája is így tetek.
Sok hercegnőnél és kirélynőnél volt a medál mindenki probálkozot a Padme Sárkányával de senkinek nem sikerült.
-Talán egy szer egy másik világban.mondta az egyik szolga.
-Lehet de agid is folytassuk a hagyományokat.
-Így igaz agyuk tovább a mi örökségünket.
-Rendben!De ameddig a másik világban vagyunk zárjuk be az ajtót és csak azok nyisák ki akik mgetaláljáj a medált.
-Igyvan! És akik méltóak lesznek arra hogy tovább vigyék azt amit mi el kezdtünk.
Így a négy hű szolga fogta magát és át ment a másik világba.Maguk után hagyták egy időre Völgy zugolyt.
És társaikat a Sárkányokat.

Sziasztok!

Sziasztok!

Van egy jó hírem meg nyitottam az oldalamat.
Ezen az oldalon leszmajd Twilight,Sárkányos és Vámpírnaplós írások .
Nagyon szeretem ezeket a történeteket.
És remélem hogy nektek is tetceni fognak majd.
Puszi Szarafina